Prologue

Hola.! Szóval.. újabb blogba kezdtem. Pontosabban kezdtünk.
Igen. A blogot ketten fogjuk vezetni. A prológusa általam  íródott, Anna
fantáziája nyomán. Remélem tetszeni fognak a további
bejegyzések. Jó.. az alap valóban kissé elvont, de valami igazán újat akartunk
alkotni. Mindenképpen hagyjatok nyomot magatok után. Alul megtaláljátok
 a pipálós modult, rögtön jobb oldalt pedig a rendszeres felíratkozást. Hajrá ;)
Az első komizó pedig kap egy kis meglepetést. Jó zenehallgatást és olvasást,
puszi Anna&Csenge.

Towers

Zayn

Remegve léptem át a romos épület küszöbét. Egy apró szusszanás hagyta el ajkaim, miközben tekintetem lassan körbecikázott a hűs helyiségben. Kole összefont karral ácsorgott a tervekkel teli asztal mellett. Ravaszul, kissé mélyen felnevetett. Igen... itt már tudtam, hogy rossz következik. Visszataszító mosollyal arcán felém lökött egy rozoga széket.

  -  Ülj le, Malik. - suttogta.

Parányit összehúztam magamon a fekete bőrdzsekit, majd engedelmeskedtem  a főnöknek. Kissé fintorogva belekezdett a legújabb munka kifejtésébe.

  -  Egy fiatal lányról lenne szó. Hudson lányáról... Amilyen egyszerű esetnek tűnik, épp oly nehéz. A lány sokat eltanult az apjától, így igen gyanakvó.  A férfit sikerült eltenni láb alól, de felhalmozott némi tartozást. Charlottenek bűnhődnie kell. Semmit sem sejthet. Be kell lopnod magad a szívébe. Azt hiszem nem lesz nehéz feladat, Malik. A lánynak vaj szíve van. Azonnal beléd szeret majd. És... mikor ő legkevésbé sem számít rá, te megoldod a problémát. - közölte kíméletlen, ridegen.

  -  Valóban? Azt hiszed képes leszek rá?

  -  Nem enyhülhetsz. Végig szilárd és kegyetlen maradsz. Persze fenntartod a látszatot. Különben... a családod bánja. - mondta.

Igyekeztem erős maradni. Eleve ostobaság volt tőlem, hogy belefolytam efféle piszkos ügyekbe. Azt hittem ki tudok lábalni. Nem sikerült. És minden egyes alkalommal egyre mélyebben érzem magam. Fenyegetve vagyok. A kezem meg van kötve. Nem... ha itt hagyom a melót, eltesznek láb alól, mondván egyébként is felnyomtam volna őket a zsaruknál. Kénytelen vagyok elvállalni az esetet. Akár mennyire is fáj.

 - Elvállalom...